Összességében 6 óra alatt értünk ki Magyarországról, Szentgotthárdnál... Lassan megjelentek az Alpok kisebb-nagyobb csúcsai, ami még így nyáron is gyönyörű látványt nyújtott. Újabb 4 órát töltöttünk a buszon, mire megláttuk az ITALIA táblát. Onnan már csak 4 óra választott el minket a Rosolina Mare nevű falucskától, az uticélunktól. A buszon volt klíma (gondolja az ember, hurrá, de a klímát csak hátul lehett érezni, de ott -10 fokot csinált. Mivel elől a sofőrök semmit nem vettek ebből észre, egész úton ment, hiába szóltunk, mi hosszú nadrágban, póló, pulcsi, kabát, takaróval dideregtünk. Végül 14 óra nyomorúságos buszozás és hirtelen hőmérséklet-ingadozás után megérkeztünk a tengerpartra. Ezt úgy értük el, hogy nagyjából 40 percenként álltunk meg a busszal, mert volt egy család kicsi gyerekekkel, és pisilniük kellett, kakilniuk kellett, hánytak, éhesek voltak stb stb stb. A buszköltség a nagyobb busz miatt 12 000 ft volt, de még így is totál elégedettek voltunk, mivel semmi más pénzt nem kértek el.

Az apartmanok/nyaralók a faluban szanaszét voltak, így mi kapva az alkalmon, 6an, 5 csaj (Csilla, Zsófi, Szabina, Anett és én) és egy srác (Miki), le is ugrottunk a buszról az első megállónál. Senki nem tudta, hol lakik pontosan a többi buszon ülő ismerős.

Aznap este kipakoltunk, strandoltunk még egy picit, majd csinálni akartunk kaját, de a sütő levágta az áramot, így lementünk a főkapcsolóhoz, mindenki, és ezzel a lendülettel kizártuk magunkat. Volt, aki papucs nélkül, mezítláb, én spec a zuhany alól ugrottam ki, és vizes hajjal 2 órát dekkoltunk az utcán ismerősök után kutatva, segítséget kérve. 4 nyelven (angol, német, francia, magyar) próbáltunk kommunikálni, senki nem tudott, csak olaszul. Így végül egy 60körüli hapsi közölte h szól a zsaruknak... Hát lebeszélni nem tudtuk, de végül 30 perc után egy ékszerboltból, egy arab származású sráctól kaptunk egy létrát, és Miki bemászott az első emeletre az ablakon, olyan 6-7 méter magasra. Yeah.

Ezek után este kicsit jól éreztük magunkat, sétáltunk a faluban, meg beszélgettünk és hülyültünk.A felelsz vagy mersz?! játékból egy nagyon nagy pillanat örök emlék marad. Aninak a feladata: egy általunk kiválasztott olasz szót kiabáljon ki 3x az erkélyről az utcára. Mi is lett ez a szó? A Gabinetto (árnyékszék). Éjjel amikor befeküdtünk 2 ágyba 6an, ezt továbbfejlesztettük. Coco Gabinetto (mintha valami koktél lenne, nem? ), majd beszélgettünk az olasz nyelvről és Miki szellemes megjegyzést tett. "Ha a bello az a szép férfi, és a bella a szép nő, akkor a debello az kövérítőképző?" DDD Szóval akkor Coco Debello Gabinetto koktélt mindenkinek!!!!!! xD Az aznapi alvásunk kb. 3 órát tett ki.

Hétfőn 8-9 körül már mindenki fent volt, reggeliztünk, énekelgettünk, úgy voltunk vele, most pihi, mert hosszú  volt a tegnapi nap, és nagyon gyorsan le is égtünk volna ha kidzsalunk délben. Csináltunk ebédet, 2x ment el az áram. Így végülis fél 4 körül már mindenki fürdőruciban feszített az ajtónál. A part tőlünk 5 perc sétára volt. Egy fizetős részlegen vertünk tábort, gondoltuk úgy se volt gond tegnap sem, most se lesz. Mindenki be a vízbe, élveztük az első teljes szabadnapunkat.

Olyan másfél óra elteltével kivánszorogtunk a partra, és megállapítottuk, hogy ide az 50es vízálló naptej is kevés lenne. Szépen lepirultunk. Zsófi és én elmentünk sétálni fél órára, amiből végül 2 és fél lett... Az egyik irányba semmi extrát nem tapasztaltunk, gondoltuk menjünk vissza. Mikor visszaértünk, láttuk hogy a strand figyelői költöztetik épp valahová a többieket, na ebbe nem akartunk belefolyni, elindultunk a másik irányba, mintha észre se vennénk őket (ez van). Zsófi megcélzott egy mólót, ami több km-re volt tőlünk, de elsőre nem tűnt annyinak. Ahogy távolodtunk a saját, általunk ismert strandrésztől, egyre kevesebb ember fürdött, és egyre több rákkal találkoztunk a sekély vízben és a parton egyaránt(itt inkább döglöttel). Végül a mólóra is kisétáltunk, nagyon nagy kövekből volt összedobálva, és volt vagy 200 méter biztosan. A szélén már tele volt rákokkal, így rengeteg kép készült róluk. Mire visszaértünk, a többiek eltűntek a partról, így abban reménykedve, hogy hazamentek, nem pedig csak elkerültük őket, elindultunk haza fürdőruhában és mezítláb... Otthon voltak. (NO COMMENT)

Lefürödtünk, csináltunk vacsit, 1x ment el az áram, majd kiálltunk az erkélyre szocializálódni. Ez, mint kiderült, Anettnek és Szabinának megy a legjobban, mert az ékszerboltos arab sráccal és a haverjával egészen jól elbeszélgettek khm, majd lementek hozzájuk, és abban maradtak (Csilla és Zsófi angoltudásának köszönhetően), hogy aznap találkozunk a GóGó discoban. Éjfélkor indultunk el a tőlünk 3 percre eső szórakozóhelyre, ahol érkezésünkkor alig tartózkodott valaki. Egy negyed órán belül megérkeztek az ismerősök, és egy másik csapat is, így elindultunk táncolni, és csak fél 4kor estünk haza. Alvás nem éppen volt, túlságosan pörögtünk. 

Kedden egész nap a parton voltunk, de csak 4en (Csilla, Zsófi, Miki, és én), csak délben húzódtunk vissza kis kuckónkba, ebédelni és pihenni, meg elbújni a Nap sugarai elől. Fél 4 körül újra megcéloztuk a strandot (4en). Vizibiciklivel kezdtük, aztán 7kor elhatároztuk, hogy kijövünk a vízből, és elindulunk haza, mert már szinte csak mi voltunk. Azonban megihletett minket a homok, rajzolgattunk bele, meg várat építettünk, meg árnyékokból kiraktuk azt hogy H U N G A R Y, meg fényképezkedtünk a parton található magaslesen vagy min, aztán Miki bement a vízbe, és egyenként mindenkit berángatott, Zsófit ruhástól... (jelzem 16-18 évesekről van szó xD)

Végül fél 9kor ténylegesen elindultunk, de le is ragadtunk egy trambulinnál, ahol ránkszóltak, hogy 7 éves korig van engedélyezve (Miki(1:"ÁJ EM SZIKSZ!!!", majd egy fagyizóban, ahol ökölnyi és isteni fagyit adtak. Fél 10kor értünk vissza az apartmanba. Lefürödtünk, majd elmentünk pizzázni egy nagyon tuti helyre, ahol újabb problémával álltunk szemben... Ani nagy francia tudásával kért egy 4 dl-es kólát, és kihoztak 4 db fél litereset. Ezzel nem lett volna gond, de egy került 1000 ft-ba!!!!! Na szóval, végül is kifizettük és elmentünk sétálni meg szuvenírt vásárolni, majd haza. Megbeszéltük, hogy aznap már nem alszunk, hajnal 4kor cuccolunk és elindulunk a partra lefényképezni a napfelkeltét. Szabina discoba ment este a többi aszódival.

Szerdán, nagyjából fél 5kor már mindenki készen volt, kivéve Anettet, aki sztrájkolt, és nem jött velünk a partra. Mi azonban elindultunk. 4:38kor már a parton dekkoltunk, kiszolgáltatva vérünket a szúnyogoknak. Majd fogtam magam, levetkőztem fürdőruhára és beszaladtam a vízbe (viziszúnyog csak nincs...). Jött utánam Csillu és Zsófi is, Miki inkább kihagyta... Egyszer csak megjelent a parton Szabina és Laci is, aki egy másik apartmanban lakott. Megpróbáltak aludni az egyik nyugágyon, de a szúnyogok őket sem kímélték, így elindultak hozzánk, hátha Anett beengedi őket. Mi nagyjából fél óra után meguntuk a dolgot, és kicsit el voltunk keseredve, mert tiszta felhős volt az ég alja, de fél 6 körül elkezdett pislákolni egy pirosas fény. A napfelkeltét videóra vettük, és kb. 100 képet csináltunk. Mikor hazamentünk, Anett, Szabina és Laci még mindig aludtak. (szabi és Laci úgy jutottak be, hogy fél óráig nyomták a csengőt, majd megunták és köveket kezdtek el dobűlni az ablakon, erre ébredt fel Ani ) Reggeliztünk, majd elkezdtünk összepakolni, rendet rakni, takarítani. 9kor még visszamentünk szuvenírt vásárolni, majd bedöglöttünk az ágyba.

Egyszer csak csöngettek... Miki kivágódik az ajtón, hogy szaladjon le a lenti ajtóhoz, de látja hogy az ajtóban áll egy piros ruhás nő, mosolyogva (majdnem elsodorta ).  A nő kezdi: Bon Giorno, és innentől 5 perc olasz ordítás. Mindenki az ajtóban lecövekelve. Majd a kissé heves nő hátrébblép, elmosolyodik, Bon Giorno, és újabb 2 perc ordítás következik.  Utoljára még elköszön mosoly nélkül, mi meg amint tudjuk, becsukjuk az ajtót, és kitör a röhögés. Valami olyasmit szeretett volna közölni, hogy maradjunk csendben, mert kisgyerek is lakik a házban, és ha nem akkor meg az utazási irodánkhoz. (Dejó, ő tudja kikkel jöttünk? Mert mi nem ) Miután leült a hangulat, visszafeküdtünk az ágyakba.

Természetesen minden igyekeztünk ellenére, nem sikerült készen lennünk, és amikor jött az utazási irodától a srác, még a ravioli egy fazékban állt a gáztűzhelyen... Így a csomagokat felhordva a buszra, otthagytak minket, hogy rakjunk szép rendet, törölgessünk fel mindenhol, és majd visszajönnek. Fél óra ténykedés után ledőltünk újra az ágyakra. Teljesen hangtalanul jelent meg ¾ óra után újra a hapsi, és azonnal megszólta, hogy hogy képzeljük, hogy a huzat nélküli ágyon fekszünk. Nem baj... Végül fel a buszra, de már felkészülten, kezünkben 2 pulcsival és törölközővel. 13:00-kor indultunk el, és hajnali fél 3kor gurultunk be újra Aszódra.

A velencei kirándulás kedden lett volna, de kihagytuk, mivel 35 euróért kínálták  alehetőséget. Jobb volt ez így nekünk Úúúúgy visszamennék egy vagy két hétre...  csodálatos volt

THE END (sajnos)

Grazie , ciao