Tegnap tértünk haza Gerlitzenről.

Vágjunk is a közepébe.

Vasárnap 2kor megérkeztem Zsófihoz, édesapám jóvoltából. Jászberény határában jutott eszembe, hogy hoppá, minden megvan? Lássuk csak… Deszka, baki, sapka, szemcsi, naci, kabát, aláöl… KABÁT!!!!! Szóval a kabátot otthonhagytam, így apum 2x járt oda-vissza Aszód és Berény között. Nem győztem hálálkodni neki. Szóval viccesen indult a dolog.

Ezek után Zsófihoz felcuccoltunk, kipakoltunk, bepakoltunk, újrapakoltunk, szétpakoltunk és összepakoltunk. Este elmentünk a jégpályához (most nyitották meg), majd a Tescoba bevásárolni egy „kis kaját”, majd vissza a jégpályához, ami IGAZÁN megmozgatta  a fantáziánkat… De ezt majd később.

Este nem sokat aludtunk, tv-ztünk meg beszélgettünk, izgultunk már nagyon az utazás miatt. Reggel be a kocsiba, ki a kocsiból, be a buszba. A legjobb helyet foglaltuk el, szerencsére egész héten mi ülhettünk ott. (a hátsó ajtó mögötti első üléspár, naaagy asztalkával, ahová sokmindent tudtunk pakolni.) Egyetlen probléma a besüvítő szél volt az ajtó miatt, de nem problémáztunk sokat rajta.

Az út 9 órás volt, igazi megváltás volt már a kiszállás, a kipakolás, még a csomagok átszenvedési is az úttesten. Viszonylag gyorsan megkaptuk a szobáinkat, mi egy 4fősben voltunk két másik csajszival, Dorkával és Lucával. Egg am See, Dorfhotel. 22 faház, egyenként 4-4 apartmannal, 2 fent, 2 lent. Igazi osztrák hangulat, kandalló, konyha, fürdő, 2 szoba, kényelmes (de nem az a saját feelinges) ágyakkal.

A vacsorák nagyon jók voltak, két fogásos, tényleg jól főznek. A személyzet magyar volt, szegény pincércsajt ki is készítették ezalatt a 6 nap alatt a srácok.

Reggel fél 7kor ébresztő, negyed 8kor reggeli (fincsi osztrák zsemlével, nyamíí, 8kor indulás. Ez persze mindig kitolódott fél 9re, vagy ¾ 9re, attól függően, ki mennyit késett. Általában 9kor már a parkolóban vagy a kabinos felvonónál álltunk Gerlitzen lábainál, rendszerint Zsófival, ketten, elsőként a csapatból. A sofőr megengedte, hogy SB bakiban másszunk fel a buszra, így míg a többiek átvedlettek meg a léceiket keresték, mi már a hegyen tartottunk felfelé, a klausztrofóbiásoknak nem igazán ajánlott 4 személyes (?) kabinokban.

Az első nap első csúszásánál beszáguldottunk egy erdőn keresztül egy síverseny (slalom) közepére, és németül ordítottak a hangosbemondón hogy a snowboardosok AZONNAl hagyják el a pályát!!!! Ez is megvolt, jó kezdés  10kor találkoztunk két sráccal, akikkel mailben, telefonon meg fórumon beszéltük meg a közös csúszást. A 7km-es pálya közepén lévő hüttében ebédeltünk, ők gulyás levest, mi meg ketten egy tál gőzgombócot, nyakonöntve sok vaníliaszósszal, szóval Zsófi jóllakott… ))

Talán első nap csúsztunk a legtöbbet, szinte minden pályát végigpörgettünk, volt amelyiket többször is. Egész nap sütött a nap, a hegy alatt pedig felhős volt az ég. Csodás! Kellemes fáradtsággal tértünk haza, vacsi, beszélgetés, dvd-zés (Tökös csaj) majd 1 körül bealudtunk.

Második nap is hasonló volt, mint az első, 10kor találkoztunk a srácokkal fent a tetőn. Aznap már vittük a kamerát is, vettünk fel szépeket… Megkedveltük a 10a pályát, melynek eleje egy gyengébb piros, majd a végén egy - talán Gerlizten legmeredekebb letörése – nagyon erős piros szakasz következett. Véleményünk szerint lazán fekete, de valami miatt pirossal jelölték. Legyen sötétbordó :] Szóval ebbe a szakasba bele is szerettem nagyon hamar, szinte mindenkit elvittünk oda, akikkel csúsztunk. Zsófi slideolt egy kicsit napközben, én inkább csak kameráztam, semmi védő nem volt rajtam. Az új, 8üléses felvonó aljában ettünk, egy nagyon hangulatos hüttében, ahol mellesleg állandóan szólt a zene. Ketten ültünk egy asztalnál, 5srác meg nézelődött, hol találnak helyet, hát odébbhúzódtunk, leültek. Találgattük, honnan jöhettek, nem volt ismerős a nyelvük. Végül kiderült, hogy lengyelek, mint ahogy tippeltük, és hogy ők is magyarra tippeltek velünk kapcsolatban. Jót nevettünk egymáson

Rántott sajtot szerettünk volna enni, de nem tudtuk hogyvan, így az egyetlen „käse” cuccot kikértük. Sajnos. -Leberkäse mit Pommes- és kaptunk valami disznósajtos vagy májcuccot, szóval a krumpli finom volt Ezek után megettünk ketten egy kis pizzát is, - biztos, ami biztos -, a pizza az pizza. Finom volt. Fáradtan vissza a szállásra, vacsi, duma, átjöttek nagyjából 10en hozzánk, ettek-ittak (nem is baj, volt elég kajánk), majd alvás. Este még csináltunk kis cetliket, szívvel és „Happy Valentine Day!” felirattal, monván, majd adunk a helyes boardosoknak… ))

A társaság inkább kisebbekből állt, harmadik nap reggel attól zengett az étterem, hogy „Máté” kicsit sokat ivott és takarítani kellett utána… A harmadik nap alapból elég kritikus, lábgörcsök meg maxifáradtság természetesen nem hiányozhatott. Nagyon lazára vettük a tempót, nem siettünk a le hegyről, kellemeset cseverésztünk a felvonón, lassan csatoltunk, nem csúsztunk túl sokat, délelőtt egy csajt tanítottunk a kispályán boardozni, de nem álltunk meg csak egyszer, ebédelni, a kedvenc hütténkbe. Megint ketten ültünk egy asztalnál, egy HELO köszönéssel leült mellénk 3 srác, fel se néztünk, csak fél perc múlva: megint a lengyelek! Persze azonnal kitört a nevetés. Nem sokáig maradtak, a vérszívó pincérnő elküldte őket, mert a saját szendvicsüket majszolták.

Szemben velünk 2 asztallal odébb ült egy nagyon helyes freeskier srác (úgy nézett ki kicsit, mint Benjamin Rojas). Nos, odahívtuk az egyetlen hímnemű pincért, aki maga is egy helyeske 20 év körüli srác volt, és Zsófi elkezdett neki angolul magyarázni, hogy please, adja már oda a csíkos pulcsis srácnak ezt a papírt (félbehajtottuk). A srác visszahúzta a kezét, a mosoly is lehervadt az arcáról, a feje 10 mp alatt 5féle színt vett fel, de végül elvette a kis levelünket. Megkerülte az asztalokat és hátulról odaadta a srácnak a papírt. Leírhatatlan reakciót váltott ki belőle a kis jókívánság, majd egy egész csapat srácból kitört a nevetés. Ekkor már gyanútlanul nézhettünk mi is feléjük, hiszen mindenki őket nézte! Szemükkel keresték a feladót, de nem valószínű hogy rájöttek, kitől származott a cetli. Hoppáré! )))

Végül pizzát ettünk. Az bejött előzőleg is.

Ez is egy jó nap volt, elégedetten ültünk fel a buszra 20 perc késéssel, mivel a csajszit közben elhagytuk és mint megtudtuk, a fiúk felvitték őt a nagypályára, szegény pedig levelezve jött le onnan, mert otthagyták egyedül. A buszon a késésért kaptunk hideget-meleget. A szálláson az érkezés után gyorsan leszaladtunk Zsófival a tó partjára, és felvettük kamerával a naplementét, meg fényképezkedtünk a háttérben álló havas hegycsúcsokkal. Este átjött egy kissrác, elmosogatott nálunk, csinált cappuchinót mindenkinek, és felajánlotta, hogy reggel 6kor csinál nekünk virslit meg kávét, csak hagyjuk nyitva az ajtót. Szegénykém jött is, csak éppen Dorka bezárta az ajtót… Aranyos volt, nem gondoltuk volna, hogy valóban jönni fog.

Az utolsó csúszós napunkon úgy terveztük, megint erőset csúszunk, sokat és megállás nélkül. Délelőtt Zsófi egy körön belül két komolyabb balesetben is részt vett, így visszavettünk a tempóból, szegénykém pedig halálfélelemmel küszködött. Délután már csak olyan pályán csúsztunk, ahol láttuk a mögöttünk síelők árnyékát. Mindkétszer hátulról csapták el őt. A hütte nem maradhatott ki aznap sem. Magyarok mellé ültünk le hárman, az előző nap tanított csajszival, Ágival. Mivel sok pénzünk volt, úgy döntöttünk, most sem az árakat nézzük, hanem lazára vesszük a figurát. Sültkrumpli ketchuppal, Capriciosa Pizza és Zsófi kedvéért egy gőzgombóc Minden elfogyott, mindent elosztottunk.

Mint a jóllakott óvodások, ki se akartunk szállni a 8as felvonó tetején. Csúsztunk egyet a 10a-n, majd megtámadtuk a boxokat. Van videó! ^^
A nap végére már nagyon fáradtak voltunk, időben leértünk a buszhoz is, csak épp Matyikáék nem. 50, azaz ÖTVEN percet késtek, és még nekik állt feljebb, persze miattuk nem tudtunk megállni már vásárolni sem. Paprikás volt a hangulat. Este gombaleves volt a vacsora, nagyon megjegyeztem, mert nem ettem belőle egy falatot sem, a második meg olajban áztatott panírozott hús. Gyorsan végeztünk az asztalnál, nem nagyon volt gusztusunk hozzá, a házban halmokban állt a kaja. Pakolás, majd jöttek át páran beszélgetni, csináltunk vodkanarancsot, de viszonylag hamar lefeküdtünk aludni (éjfélkor).

Reggeli után befejeztük a pakolást, majd lecsábítottuk Lucát és Dorkát a partra, etettük a maradék szeletelt kenyerünkkel a kacsákat és egyéb madarakat, ők pedig fényképeztek.

9kor buszra ültünk, 5 perc után megálltunk vásárolni, de a Billában már nem volt TuttiFrutti…

Hazafelé megnéztük a Harry Potter 5öt, az S.O.S. Szerelmet és az Üvegtigris 2-t is. Ezekkel megspékelve gyorsan eltelt az a 9 órás út. 6kor Jászberényben voltunk, kipakoltunk, vacsoráztunk Zsófiéknál, apum és bátyám pedig jött ¾ 8kor értem.

Egész héten szikrázó napsütésben csúsztunk, arcunkon ez meg is látszik.

Jó volt nagyon a tábor...