Tizenegynéhány óra út után este hétre megérkeztünk a szálláshoz és kilencre már kint voltam beöltözve, egyedül a szálloda előtti gyakorlópályán. A gördeszkás múltnak köszönhetően pár óra alatt már biztonságban éreztem magam a lapon. Tudtam csúszni, kanyarodni, megállni meg majdnem eltörni a vállam... Másnap gyakorlás a haverokkal (forgások tanulása), majd a nap végén fekete pálya ködben és hóviharban. Hát azóta hívő vagyok és tudom, hogy van valaki odafönn, mert igaz hogy szenvedősen, de egyben lejöttem. A harmadik nap elhoztam egy sörpadot a hüttéből, na mire azon megtanultam board-ot meg a fifty-t, az egész hegy rajtam röhögött (akkor még gondolta a fene, hogy a fán még könnyebben leakad az él). Utolsó napra ezeket már a parkban nagykorláton nyomtam, protector híján hátizsákban töriatlasszal. Sikerült összehozni egy bordarepedést és a 8 nap alatt annyi ütést meg zúzódást, mint amennyit előtte soha, de egy olyan élmény volt, ami azóta meghatározza az életem... na asszem ennyit az elsőről.